Bemutatkozás

A településről hírt adó első forrás 1225-ből való, akkor falunkat Terra Sydan alakban említik, és még egységes települést alkotott Horvátzsidánnyal. Az évszázadok folyamán a falut többen birtokolták, feltehetően ebből következett a két település szétválása. 1410-ben egyik korábbi zálogbirtokosáról Csamazzsidánynak említik, 1412-ben azonban már német a név: Rockendorf.

A település magyar neve a német lakosság miatt Németzsidányra módosul, hivatalosan 1946-tól használjuk a Kiszsidány nevet. A német név is változott a századok során, említették a falut Rochendorfnak is, ma a Roggendorf elnevezést használjuk.

Kiszsidány első birtokosa a Csamasz család volt. Feltehetően ők építették a területen állt Árpád-kori földvárat is, amelynek feltárását tervezi a község. Később a Garaiak kőszegi uradalmához került, majd birtokolták a Kanizsaiak és Nádasdyak. A 17. század végén – feltehetően azért, mert a Nádasdyakat a Wesselényi-féle összeesküvés miatt jószágvesztésre ítélték – az Esterházyakhoz került, a család grófi ága volt a birtokos. A település volt Vas és Sopron vármegyék része is, Csepreggel együtt került újra Vas megyéhez 1950-ben.

1851-ben a jelenleginél jóval nagyobb volt a lakosság. 152 evangélikus és 120 katolikus lakosa volt, 320 hold rét, 40 hold szőlő és 400 hold urasági erdő tartozott a településhez. Korabeli adatok szerint gabonát termeltek és savanyú volt a boruk a helyieknek.

A településnek még 1910-ben is 300 fő fölötti volt a lakosságszáma, a második világháború utáni évek aztán végleg megváltoztatták az addig virágzó település életét, nemzetiségi összetételét. A német kitelepítések a falut megkímélték, de az elszigeteltség és a kevés munkalehetőség az ezredfordulóra sok tekintetben elsorvasztotta a falut. A település jelenlegi vezetése a német nemzetiségi önkormányzattal karöltve napjainkban igyekszik megállítani a fogyást, felélesztik az évszázados hagyományokat és újakat is teremtenek. Minden erőfeszítésnek egy a célja: Kiszsidány élhető és virágzó település legyen.